Hogyan váltam önismereti mentorrá?

A harmincas éveimben megszállottan, sőt kétségbeesetten kerestem a választ arra, hogyan élhetnék békésebben a saját kapcsolataimban. Nehéz út volt, lassan haladtam. Pszichológiai, viselkedéslélektani előadásokat hallgattam, önismereti könyveket bújtam és szenvedtem attól, hogy nem találtam az eszközt ahhoz, hogy holnaptól mit tehetnék, ami kimozdítana a reménytelennek tűnő helyzetemből.

Ekkor találkoztam az Integrál Pszichológiával, ami a kezdetektől lenyűgözött és magával ragadott. Eleinte az ebben rejlő átfogó ember- és társadalomismeret ragadott meg, aztán később – ahogy a közösség és az önismereti csoportok hatására közelebb kerültem önmagamhoz – egyre inkább kapcsolódni tudtam belső énemhez és az érzelmeimhez.

Ezen keresztül nyílt meg számomra a világ, itt találtam magamra és találtam meg az utat másokhoz. Minden érdekelt, minden módszert tanulni és tudni akartam! Emberekkel, kapcsolatokkal, együttműködés-fejlesztéssel kezdtem foglalkozni, amely az évek során kiteljesedett, lassan új hivatásommá nőtte ki magát. Elértem a korábban számomra elképzelhetetlent: a kapcsolataim harmonikusabbá, humánusabbá váltak. Jobban érzem magam a világban, a hétköznapokban és kiegyensúlyozottabb vagyok az életemben.

Elköteleztem magam abban, hogy tapasztalataimmal ugyanezen az úton másokat támogassak: hogy önmagukhoz felnőve, egészséges érdekérvényesítésen keresztül önazonos életet éljenek, önmagukkal találkozva kapcsolataikban minőségi változás szülessen.

Ha mindezt szívesen olvasnád mediátori visszatekintésemben, itt megteheted.